Te is láttad már az interneten keringő fotókat, amelyek a gyümölcsfák kézi beporzásáról készültek Kínában? Az április elsejei tréfának is beillő történet sajnos közel sem olyan vicces, mint gondolnánk, ez ugyanis a keserves mindennapi valóság Szecsuán tartományban – és ha nem vigyázunk, ránk is hamarosan ez vár.

Intő jel

Nem véletlen, hogy az ENSZ három évvel ezelőtt a méhek világnapjává nyilvánította május 20-át. Valóban ökológiai katasztrófa fenyegeti nemcsak Kínát, de az egész Földünket, amennyiben nem változtatunk azon a felelőtlen, kemikáliákkal túlterhelt gazdálkodási formán, amely a méhkolóniák drámai pusztulását idézi elő. A nemzetközi szervezet a világnappal a méhek és a méhészet rendkívüli fontosságára és veszélyeztetettségére szeretné felhívni Földünk lakosságának figyelmét – amíg még nem késő.

A javaslatot ugyan Szlovénia nyújtotta be, ahol a világon a legnagyobb a méhészkedésből élők aránya, ám érdemes kiemelni, hogy hazánk már évtizedekkel korábban, a világon elsőként hívta fel a mézelő méhek védelmére a figyelmet. Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület ugyanis 1994 óta évről évre megrendezi április 30-án – a gyümölcsfavirágzás és a tavaszi kerti munkák kezdetén – a Méhek Napja rendezvényt, amellyel fő céljuk, hogy az általános szemléletformálással megnyerjék az embereket a méhek védelmének.

Nekem is fontosak a méhek?

De még mennyire! Méhek nélkül nemcsak mézünk nem lenne, de jóformán éhen is pusztulnánk. A legújabb kutatások szerint az emberiség élelmiszer-termelésének mintegy harmada függ közvetve vagy közvetlenül a rovarok beporzó tevékenységétől, azon belül is főként a méhektől. A virágos növények 90%-ának (!) – köztük a gyümölcsfák és a legfontosabb termesztett növények – beporzásához elengedhetetlen a rovarok közreműködése; enélkül egyszerűen nem hoznak termést.

A méhek persze nem irántunk való jóindulatból látják el ezt a tevékenységet, még csak nem is a növények érdekében:

• Azért szállnak virágról virágra, mert nektárt és pollent gyűjtenek,
• ezekből nyerik ugyanis az energiát és etetik a lárváikat.

Bár nem tudnak róla, de nélkülük teljes mértékben felborulna a szárazföldi ökoszisztéma egyensúlya, és kipusztulna a növényvilág jelentős része, de addig is termés: gabona, zöldség, gyümölcs, magvak stb. nélkül maradnánk. Ez pedig nem hangzik valami jól, ugye?

Mi veszélyezteti a méheket?

A méhek számának ijesztő mértékű csökkenéséhez:

• az intenzív mezőgazdasági termelés,
• a rovarirtó- és növényvédőszerek túlzott használata,
• a természetes élőhelyek csökkenése,
• a klímaváltozás és a természetes kórokozóik

egyaránt hozzájárulnak.

Nagyon fontos lenne a vadvirágos természetközeli élőhelyek megőrzése, illetve hogy minél kevesebb toxikus kemikália kerüljön a levegőbe, a növényekre és a talajba. Kardinális kérdés például, hogy mivel, mikor és hogyan történik a szúnyogirtás, melynek évről évre rengeteg méhcsalád esik áldozatul. Hasonló problémát jelent a szántóföldök gyomirtózása is.

De mit tehetnék én?

Mondhatjuk azt, hogy oké, nekem nincsen kertem, nem permetezek – de gondoljunk olyankor is a méhekre, amikor a szúnyogirtást követeljük az önkormányzattól, áttételesen pedig azzal is árt(hat)unk a méheknek, ha nem bio termesztésű termékeket vásárolunk és fogyasztunk.

Tehát az egyik legfontosabb, amit mi is megtehetünk, többek között a méhekért is, hogy ökotudatosan élünk és táplálkozunk, amihez pedig alap, hogy globálisan is tájékozódjunk a környezet- és természetvédelmi kérdésekről.

Amit pedig kiskert- vagy akár balkontulajdonosként közvetlenül tehetünk:

• Tegyünk ki kis tálkába vizet, vagy csináljunk kerti tavat, csobogót – ennek a madarak és a méhek, egyéb rovarok egyaránt örülni fognak.
• Helyezzünk ki méhhotelt vagy darázsgarázst, ahol megpihenhetnek vagy akár fészkelhetnek, télire pedig hibernálódhatnak is a rovarok.
• Ültessünk virágokból többféle, nem egyszerre virágzó fajtát.

• Ne használjunk gyomirtót és méhekre veszélyes rovarölő készítményeket.
• Rövidre nyírt steril pázsit helyett neveljünk vadvirágos füvet.
• Ha elkerülhetetlen, méhekre mérsékelten veszélyes növényvédőszert használjunk, legkorábban naplemente előtt egy órával, amikor a méhek már nem repülnek.

Nem is olyan bonyolult, igaz? Kezdd egy kis lépéssel, majd toldd meg még eggyel és még eggyel. Legalábbis ha szeretnéd, hogy az unokáid és az ő unokáik is élvezhessék még ezt a bolygót.